Itt a piros, hol a ... – klikker csapda

Cikk: 96., Dátum: 2021. május 19., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs

érző kutya

Nagyon érdekes az a gondolat Csányi Vilmos részéről, amely valahogy úgy szól: a tudósok lassan rájönnek arra, amit a kutyások már amúgy is tudtak. Különösen igaz lehet ez az érzelmek területén elvégzett kutyás kutatásokra, amelyekre az elmúlt időszakban igen nagy hangsúlyt fektettek az etológusok.
Míg korábban egy egyszerű legyintéssel elintézték azzal, hogy ez csak „emberiesítés”, ma már egyre inkább hajlanak arra a vizsgálatok eredményeként, hogy beismerjék:

a kutyáknak is vannak érzelmeik.

Hasonlóan az emberi érzésekhez, sőt előfordulhat ebben még az együttes „összehangolódás” is! Persze régen a csecsemőknél is azt feltételezték, hogy még nem elég fejlett az idegrendszerük a valós érzésekhez, aztán most meg az is lassan kiderül, hogy érzelmileg már egy családi kutya is elég intelligens ahhoz, hogy együtt is érezhessen velünk.

Piros pont-rendszer

Aki ismerkedett már egy kicsit a gyereknevelés irodalmával, annak talán nem lehet ismeretlen módszer a pontozásos rendszer, melynek nagy divatja volt a 1980-as években. Lényege, hogy piros pontot, vagy egyéb manipulatív jutalmat (pl.: matricát, édességet) adtak, ill. vontak el valamilyen viselkedés alapján. A cél a gyerekek érzelmeinek befolyásolásával a viselkedés megváltoztatása. Sok esetben érzékelhető eredményt hozott ez, aztán szép lassan kiderültek ennek a hibái is. Ugyanis kialakult egy rendszer, melyben az egyed mindenért ellentételezést vár el. Sajnos még az olyan dolgokért is, amik egyébként alapvetően elvárhatóak lennének. Ebből a konok csapdából kilépni pedig nagyon nehéz, és teljesen kiiktathatja a belső motivációt.

„elvész az önmagáért, az élményért való cselekvés

A folyamatos külső megerősítések alkalmasak lehetnek arra, hogy kiöljék azokat a természetes örömöket, amik a kedvelt tevékenységekben már amúgy is benne vannak. Hiszen maga a tevékenység lenne a tényleges jutalom. Egy közösen végzett tevékenységben, pedig ami igazán elveszhet, az pont az együtt megélt érzés.

klikker csapda

A klikker csapda

Ha a kutyaoktatást nézzük meg közelebbről, akkor jó eséllyel találkozhattunk már a klikker fogalmával. Általában nem fegyelmező eszközként tekintenek rá, bár a helytelen használatával, kényszeres túligazolásként ugyanazt az eredményt érhetjük el vele, mint a büntetéssel. Egy gépiesített jutalmazás külső megerősítésként igen könnyen veheti el a kutya kedvét is egy alapvető cselekvéstől. Pont úgy, mint ahogy a gyermekeknél a pontrendszer, akár ki is ölheti a kutyából a belülről fakadó motivációt, valamint

elnyomhatja a természetes érzéseket.

A klikker minden használójának tisztában kell lennie azzal a ténnyel – és ezt még a legfanatikusabb „klikkerhívők” sem titkolhatják-, hogy

„mély kötődésen alapuló, tartós érzelmi jóllétet biztosító kapcsolat” megteremtésére

egyáltalán nem alkalmas.

Senki ne járjon tévúton, mert ez a manipulatív jutalmazó eszköz csak
felületes viselkedésbefolyásolásra jó!

Egy igazi családi kutyatartó számára az őszinte, szoros érzelmi alap kialakítása lenne a legértékesebb dolog. Ha pedig nem valós célunk ennek a megteremtése, akkor meg mi értelme lenne egy családban kutyát tartani? És hogy az érzelmi biztonságot mivel lehet a legegyszerűbben elérni? Ezt is szívesen leírjuk, de ez már egy másik családi kutyás cikk tartalma lesz. Sok szeretettel ajánljuk Neked, ha van kedved, akkor olvasd el!

Hálásan köszönjük a figyelmedet!

 

Felhasznált irodalom: Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek ISBN 978-963-310-151-3

Kutyasuli képek