Kutya-ember kapcsolat – vegyes közösség

Cikk: 73., Dátum: 2020. január 2., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs


Minden családi kutya nevelésének megkezdésekor el kell döntenie a kutyatartónak, hogy miként is tekintsen a kettőjük közösségre, mert pont ez határozza meg jelentősen a nevelési tényezőket. Ami az egyikben teljesen természetes viselkedés lehet, az könnyen megeshet, hogy egy másikban már komoly probléma. Így más számára „zavaró és terhes” is lehet. 

A nagy kérdés tehát, hogy

a kutya-gazda vegyes kettős

milyen csapat legyen? Olyan, mint egy farkasfalka, vagy olyan, mint egy embercsoport?

Vajon van-e különbség e kettő között? És vajon egy családi kutya mitől lesz értelmesebb?

„a kutya-ember páros kapcsolata azonban lényegileg más, mint amilyenek a kutya- és farkasfalkán belül működnek”

A farkasfalka működésében a tagoknak a legfontosabb

az önzésen alapuló rangsor,

mely viszonylag stabil, de azért időnként változik. Ennek élén az „alfa” helyezkedik el, mely elsődlegességet élvez minden tekintetben. Ezt alapvetően a dominanciájával éri el, aminek sokszor –pl. konfliktushelyzetekben- a megnyilvánulási formája az agresszió. Az alárendelt egyedek félelemből együttműködőek, megalázkodóak. Ennek elérésére sok esetben alkalmaz a domináns egyed a fizikai kényszerítést,  durva testi erőt. Különlegesen kegyetlen az az eset  ( „meglincselés”), mikor több erősebb egyed összefog egy gyengébb ellen (pl.: „bűnbak”) adott csoporton belül.

„a kutya-ember vegyes falka sem hasonlít már farkasfalkára, sokkal közelebb áll egy emberek alkotta csapathoz”

Az embercsoportban (pl. család) a tagok képesek

az önzetlen együttműködésre

a megélhetés biztosítása érdekében -sőt akár az élet együttes élvezete céljából-, melyben kialakulhat könnyen az etikai koordináció. Az ember belső meggyőződéséből való szabálykövetése nagyon magas értelmi képességeket feltételez és e mellett sokszor nagy szerepet játszik még a különlegesen erős érzelmi kötődés és az empátia. Ez alapozza meg a lehetőségét a rugalmas szerepcseréknek („dominanciaváltás”) közösségen belül ( pl.: "vakvezető kutya"), valamint a gyengébbek, elesettek együttes segítését, támogatását és védelmét.

A szabad választás ebben az, hogy mi magunk határozhatjuk ezt meg: A „közös csapatunk” a saját kutyánkkal

melyikhez esik majd közelebb?

„csak az tartson kutyát, aki kedvét leli abban, hogy kutyájához beszélhet, figyelhet rá, és közösen oldhatnak meg feladatokat”

Ebben a vegyes közösségben:
Az biztos, hogy a kutyától a szabálykövetést nyugodtan megkövetelhetjük. De nekünk kell ehhez felállítanunk a helyes szabályokat! Az is látható, hogy a kutya könnyen eltanulja a mutatott mintázatokat. De nekünk kell meghatározni a problémamentes viselkedés elemeit! Az is kétségtelen, hogy a kutyának lehet valamilyen mértékű önállósága egy-egy feladat végrehajtásában. De nekünk kell kijelölni a közös akciókat! Az is belátható, hogy az eb beleérző képességét szintén elnyerhetjük. De nekünk kell kialakítanunk a jó érzéseket! Az is tapasztalható, hogy a kutya képes az emberrel a szociális megértésre. De nekünk kell felállítani az erkölcsi határokat!

Hogyan lehet problémamentes a kutya velünk egy közösségben?

 „természetesen az ember hozza a meghatározó döntéseket”

/Csányi Vilmos/

Hát bátran vállaljuk fel a közösséget a családi kutyánkkal!

És ebben egy értelmes ember

mindig helyes mintát mutat!

Ha ez nem megy azonnal, az sem nagy baj. Néha csak állj meg és várj egy kicsit, ha kell számolj pár pillanatig. A türelem néha ebben sokat segít.

Hálásan köszönjük a figyelmedet!

Felhasznált irodalom: Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek ISBN 978-963-310-151-3

Kutyasuli képek