A kutya szeparációs szorongása - szabályalkotás
Cikk: 37., Dátum: 2018. február 6., Szerző: Családi kutyaiskola - Pécs
"A kutya viselkedését nem szabad sem elbagatellizálnunk /lekicsinyelnünk/, sem misztifikálnunk /elködösítenünk/, de túlbecsülnünk sem, hanem igyekezzünk a kellő magyarázatot a maga ok-okozati összefüggéseiben felderíteni, és ennek kapcsán a helyes tartási-, nevelési- és bánásmódot megtalálni."
/Rithnovszky János/
A mai városiasodott világunkban igen elterjedt és közkedvelt a családdal együtt élő kutya. A négylábú kedvencünk valóban a család teljes értékű tagja lett, így élvezheti a családi otthon melegét, az otthoniak szerető társaságát. No, meg a személyes problémáinkat is.
KEVÉS IDŐ
Bármennyire sem szeretnénk az élet mégis ránk kényszeríti, hogy szeretett kedvencünket magára kell hagyni. Van, aki dolgozni jár, van, aki szórakozni megy, illetve egyéb ügyes-bajos dolgát intézné az életnek, csakhogy nem viheti magával mindig a kutyát. Sajnos a rohanó, kapkodó életünkben
a kutyára nincs már elég időnk.
Sokan élik ezt meg tragédiaként, néha nem is ok nélkül, ugyanis a házi kedvencünk kellő ötletességgel tudja kifejezni nemtetszését e dolog iránt. Kérdezzük csak meg a szomszédokat!
Van olyan eb, aki végigugatja a távollét minden percét, van olyan, aki bevizel, bepiszkít. Van olyan kutya, aki rongál, szétszedi, átrendezi az egész lakást. És van olyan, aki rágja magát. Ez van, a kutya kötődni akar.
"Az emberhez kötődött kutya elhanyagolása vagy lelketlen kidobása csak az emberéhez mérhető lelki fájdalmat és szenvedést okoz az ilyen szerencsétlen egyedeknek."
/Csányi Vilmos/
SOK KÉNYEZTETÉS
Nagyon sok házi kedvenc esetében látjuk, hogy az otthoni „jólét” nem ismer határokat. A szerető gazdi teljes önfeláldozással mindig, mindent és azonnal a kutya rendelkezésére bocsát. Gondoljunk csak az egész nap teli etetőtálakra, a tányérról leeső jutalomfalatokra, a megvásárolt ajándékokra, vagy a kanapéról kitúrt családtagokra. A szabadságban és a kényeztetésben is
tudni kellene mértéket tartani.
Sok esetben fordul ugyanis elő, hogy többet árt a kutyának, mint segít. Mert ez a kutya számára csak eltúlzott kompenzáció.
TARTÓS SZORONGÁS
Sok esetben láthatunk már lelki beteg, letargikus, depressziós tüneteket. Ami elfajulhat akár a pánik, vagy az öncsonkítás állapotáig is! A tünetek a hosszú hónapok alatt folyamatosan romolhatnak. Az idő önmagában nem javítani, mint inkább rontani fog a helyzeten. A kedvencünk kitartó és csökönyös lesz ez ügyben. Nincs mese, komolyan kell vennünk a dolgot. Ki kell mondanunk nyíltan: a kutyánk a szeparációtól szorong!
A stressz érzése nem egy-két napig tart csak, hanem tartósan van jelen. Hosszú idő, általában hónapok, évek eredménye a kialakult viselkedés. Oka általában:
a helytelen tartási-, nevelési- és bánásmód.
A kutyának - fajból eredően - a domesztikáció ellenére is vannak saját igényei. Ezért számára teher, ha nem az igényeinek megfelelő az otthoni környezet.
Sok gazdi a kialakított rossz életvitelével, vagy akár a saját személyiségével nehezen tud a kutya számára is megfelelő életfeltételeket teremteni. Ezért a kutya sokszor átveszi a kezdeményezést. Bizony sok szeparációs szorongásban szenvedő kutya irányító magatartást mutat. Nem hiába tapasztaljuk, hogy sokszor figyelmeztet: „Ne menj el”, „Maradj itthon” … és sokszor ezt fizikailag nyomatékosítja is.
SEGÍT A SZABÁLYALKOTÁS
A feladat igen egyszerű, de nem könnyű kivitelezni. Másképp kell viselkedni a kutyával. Be kell bizonyítanunk négylábú kedvencünknek, hogy a társas életre alkalmasak vagyunk.
Ha kutyák beszélni tudnának, akkor elmondanák nekünk, hogy sokkal jobban szeretik a stabilitást, mint a kényeztetést.
Az állandóságot, rendszerességet,
kiszámítható életritmust biztosító gazdit,
aki nyugalmat és kiegyensúlyozottságot teremt maga körül. Ehhez higgadtság, önbizalom, önfegyelem és következetesség a helyes alap.
"A jó korlát támasz és tájékozódási pont. Az a kutya, amelyik megtanulja, mit lehet és mit nem, végül sokkal nagyobb szabadságot élvezhet, mint a korlátok nélkül nevelt, zabolátlan, neveletlen társa."
/Csányi Vilmos/
A feladatunk jórészt életvitel váltás, a viszonyrendezés,
és az egyik legfontosabb: az otthoni szabályalkotás.
A mozgás, a napi feladatok, a játékos feloldás, az áthidaló ingerek mind jó elem,
és az sem baj, ha az engedelmességi gyakorlatoktól erősödik egy kicsit a fegyelem.
De ami nem maradhat el egy nap se, az a követhető rend.
A napirend, a házirend, a viselkedési normák
megalkotása és következetes betartatása
sokat segíthetnek a problémák leküzdésében. Nem kellenek bonyolult, követhetetlen szabályok, csak egyszerűek, betarthatóak, kiszámíthatóak, amihez igazodni is lehet. Ehhez kívánunk sok türelmet és kellő kitartást Neked!
Hálásan köszönjük a figyelmedet!
