Ugye tudod, hogy mi az, amit Te keresel?

- az irányítás mesteri művészete

Num:44 by Csaladi Kutyasuli Dátum:
20. nov 2018.

mély tisztelettel ajánljuk ezt a cikket Neked, hálásan köszönjük, ha végigolvasod.

A kutyaképzés
Számunkra a kutyaképzés egy csoda, mert lehetőséget nyújt saját útkeresésünkre. Segít abban, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában?

A közös út
Ez "csak" egy lehetséges út, a sok közül. Sokszor úrta kelünk. Nem egyszer, hanem minden nap, újra és újra. Ismét és megint … A módszereket és a fejlődési szinteket mi is keressük, járjuk, tanítjuk minden egyes nap.
A kutyázás egy mélyreható önvizsgálat, egy megtapasztalás és bizony nem kis mértékű rácsodálkozás. Persze mindezt úgy teszi, hogy közben a kutyának is biztosítja ugyanezt. Ezért zseniális! Együtt járunk ezen az úton, közösen. Rendkívül hálásak is vagyunk érte.

Miről szól?
Nagyon egyszerűen egy kapcsolatról. Amely létrejöhet egy kutya és egy ember között. Ez mindig unikum, mindig egyedi, sokszor csak a pillanat műve. Az is igaz, hogy nem állandó jellegű, hanem mindig változó. Ez egy létező, élő kapcsolat.

Mi a kapcsolat legfőbb kérdése?
Ez is egyszerű, mindig az irányítás. Azaz ki követ kit és ki irányít kit? Erre a kérdésre azonban nem a két fél egyike adja meg a helyes választ, hanem mindig a természet dönti el. Mondjuk úgy, hogy sem egyik, sem másik, hanem együtt találják meg a jó választ. A természetnek pedig felülírhatatlan, tökéletes válasza van erre. Az irányít, aki az irányításra alkalmas.

Mi az irányítás?
Sok meghatározása létezik, de nem ezekben van számunkra a lényeg. Nekünk igazából ez önmagában teljesen közömbös. Ha van, akkor van, ha nincs, akkor nincs. Így is jó, meg úgy is.  Ha ebben mi tanácsot adnánk, akkor azt mondanánk, hogy ez egy teher, semmi értéke nincs. Ha teheted, szabadulj meg tőle gyorsan! Ha vállalod, akkor kizárólag mások szolgálata miatt tedd, ne önmagad miatt. Ha rosszul csinálod, akkor Te jársz pórul vele, ezt saját tapasztalatból nagyon jól tudjuk.

Mivel jár az irányítás?
Aki irányít, az veszíti a legtöbb energiát, mert fizikailag, idegileg, lelkileg kimerítheti. Az alkalmatlan gyorsan belepusztul. A valóság az az, hogy a túléléshez, az életben maradáshoz nem a leghasznosabb recept az irányítás. Javasoljuk, ha „megfőzöd” magadnak, akkor tudd, hogy hogyan csináld!

Hogyan csináld?
No, ez egy remek kérdés. Mi teljesen nyitottak, megengedőek vagyunk ebben. Mi már sokféleképpen próbáltuk, de kitartásunk töretlen. Önmagunk fejlesztéséhez valóban remek „játéktér” a kutyaképzés. A játék közben pedig lassan rájövünk sok érdekességre. Olyanra, amire nem is gondolnánk, mint például a póráz. A póráz „csak” egy segédeszköz, egy kommunikációs csatorna, egy híd, ami segít. Ugyanúgy, mint egy tükör. Egy stabil kapcsolat alapja. Segítségével mi meg tudjuk találni a helyes utat, rá tudunk csodálkozni értékes felfedezésekre. Nagyon értékesekre!

A póráznak hány vége van?
Olyanra, mint például arra, hogy a póráznak két vége van. És bizony mindkét végén ugyanolyan helyzetű felek vannak. A kötelék mindenkinek ugyanazt a helyzetet teremti meg. Bármerre is indulunk, bárhova is érkezünk a helyzeten nem fog változtatni. Akkor is, ha látható ez a póráz, akkor is, ha láthatatlan.

Mi a lényeg?
Sokszor van úgy, hogy érezzük, hogy feszül a póráz. Vagy azért, mert én húzom, vagy azért, mert a másik oldal húzza. Amikor erre ráeszmélünk - mert bizony van ez így néha-, akkor engedni kell. Hisz azt már tudjuk, hogy amikor az ember húzni akar, azt biztos, hogy követni fogja a megengedés. Egy tapasztalt tréner már rég megtanulta, hogy az útkeresésben nem az út a lényeg, mint inkább a mód, ahogy rajta járunk. Mert ez határozza meg, hogy hogyan érezzük útközben magunkat. Ugyanis mindannyian érző lények vagyunk. Akkor is, ha az érzést „csak” egy ember, vagy épp egy kutya éli meg.

Ugye tudod, hogy mi az, amit Te keresel?
Mi ezt nem tudhatjuk. Erre a kérdésre Neked kell választ találnod. A mi hatalmas szerencsék, hogy erre a kérdésre már van saját válaszunk. Ez egy óriási kegyelem! Hidd el, hogy ha megengeded, akkor hatalmas örömmel és örök hálával osztanánk meg ezt most Veled.

Az igazi útkeresés mindig egy érzés keresése. De vajon melyik ézést keressük? Hát természetesen "Az egyetlent".

Melyik"Az egyetlen" érzés?
A mi csodánk a kutyaképzésben, a mi féltve őrzött titkunk az „csak” egy érzés. "Az egyetlen", amit, ha ügyesek vagyunk, akkor sokszor megtalálunk, most már elég gyorsan. Időként elveszítjük, szem elől tévesztjük, de már tudjuk a bevált módszert, hogy újra és újra megtaláljuk. Ezért vagyunk tényleg rendkívül hálásak. Van úgy, hogy még egy teljesen idegen kutyának is!

Ez "csak" egy rövid mese
Ezt az érzést egy kitalált mesén keresztül mutatjuk most meg Neked. Legyen ez csak a fantáziánk szüleménye, az ember sokszor fantáziál, még ha rosszul is teszi ezt. Legyen ez egy pici, egy apró, csak egy nagyon rövid mese.
A mese szóljon rólad és a kedvencedről, akit igazán szíved mélyéről szeretsz. Hol volt, hol nem volt…. Talán igaz sem volt, … Éltetek egy életet, ami valóban csodásan szép volt. Pont úgy, ahogy  azt Te megálmodod. És a mese, az álom lassan a végéhez közeledik, mert lejár az idő. Sajnos ez ellen nem tehetünk, az elmúlás mindig közeleg. A kedvencünk megöregszik, és lassan itt az ideje, hogy -álmunkban- elengedjük oda, ahová nem köt minket hozzá a földi kötelék. Itt és most szükségünk lenne egy nagyon jó befejezésre. Szükség lenne egy utolsó üzenetre, szükség egy ajándékba kapott végső érzésre.

Mi lenne a végső befejezéshez egy kielégítő érzés?
Hát amikor Mi egy pici álomban, egy fantáziált mesében elengedjük a Kedvencünket, akkor bizony nem haragot, nem dühöt, nem keserűséget, nem félelmet … érzünk legutoljára. Hanem a legvégén ennél sokkal természetesebb, a lelkünk mélyéből fakadó, belső érzésnek engedjük át magunkat, ezt adjuk az utolsó pillanatban ajándékba Neki. Ezt, a kristálytiszta fénnyel ragyogó, csendes, nagyon szelíd, mégis teret és időt nem ismerő, végtelen, kielégítő érzést

    …    a nyugalom békességét.

Mi a Mi szerencsénk?
A Mi szerencsénk, hogy gyorsan felébredünk. Ez a pici álom nem a valóság. Még élhetjük az életet. Akár tele változatos érzésekkel, megélhetjük mindegyiket! Igen, lehetünk akár mindenkivel együttérzőek, akár még a kedvenceinkkel is. És szerencsénk van, mert mindezek mellett lehetőségünk van arra is, hogy újra és újra ápolni, őrizni, megtalálni és -áldásként- újraélni tudjuk a szelíd békességünket. Hmm, így ez valóban megnyugtató.


Őszintén

Őszintén bevalljuk, hogy a kapkodó, rohanó életünk során sok-sok pillanatot elhamarkodunk, még sajnos a kutyaképzés során is. De már képesek vagyunk erre ráeszmélni. Mert igen, már tudjuk, hogy mi az amit Mi keresünk! Megtapasztaltuk, értékesnek tartjuk, vágyunk rá, keressük és hatalmas tisztelettel és alázattal meg is engedjük magunknak.
A kutyának pedig azért vagyunk hálásak, mert ezt az álombeli pillanatot meg tudjuk Neki mutatni már itt, a valóságban! Csak rajtunk múlik, hogy életünk melyik pillanatában tesszük is meg ezt. Nem mindig sikerül, de mindig van bennünk erre igyekezet.


A természet döntése

A természet dönt. Mindig, kérés nélkül. A természetnek nincs "Megállj!" parancs. Ha akarjuk, ha nem. Mi csak elfogadóak lehetünk Vele szemben. Mert akkor, abban a békés, nyugodt pillanatban a kutya akaratlanul, tehetetlenül, teljesen természetesen, teljesen ösztönösen látja, érzi, tudja, hogy Ő a követő.

Miért?

Hát, csupán azért, mert abban a pillanatban az irányításra Én alkalmasabb vagyok.

Ez a természet örökérvényű útja, számunkra ez csupán elfogadás.


Köszönettel mindazoknak, akik ebben hisznek, támogatnak, segítenek minket.
Kívánjuk, hogy hordozza Őket tenyerén a gondviselés.

 

© Családi kutyaiskola - Pécs - "csak" családi Kedvenceknek

Információ és jelentkezés: 06-70/946-33-58